A kiállítás megnyitójára 2016. március 23-án 18 órától kerül sor a Tranzit Cafe-ban. A kiállítás április 6-ig látogatható.
László jogosítványt szerzett
László nehéz, bizonytalan körülmények közé született, és
küzdelmek között, de önmagát a felszínen tartva élte az életét évtizedekig.
Egészen addig, amíg az egészsége ezt megengedte. Az agyvérzése óta azonban
jócskán beszűkültek a lehetőségei: jobbára felépült ugyan, de dologtalanságra
kárhoztatva, rokkantnyugdíjából élt. Pedig volt már trolivezető, autófényező,
sőt, sírköves is. Felépülése sikeres volt, kitartó munkával újra megtanult
járni, de László ennél nagyobb célt tűzött ki maga elé: dolgozni akart, hogy
napjait hasznosan töltse, és kiléphessen a hajléktalanságból.
45 adományozónknak köszönhetően 112 ezer forint gyűlt össze, és László sikerrel tette le a B kategóriás járművezetői vizsgát.
Friss jogosítványa birtokában, és egy használt autó megvásárlásával mobilabbá
vált, és hamarosan munkába is tudott állni. Hosszú távú terve, hogy a
hajléktalanszállót elhagyva, önálló lakhatást teremtsen magának.
- László adománygyűjtő kampányának oldala
- Bemutatkozó film Lászlóról
- Blogunkban itt követhető László története
József munkaeszközöket vásárolt
József 16 évesen lett felnőtt. Ő maradt az egyetlen
egészséges férfi a családban. A kőműves iskolát félbehagyta, azóta dolgozik.
Mindig, amit lehetett. Volt már állatgondozó, szőlőhegyi napszámos, fakitermelő
munkás. Az utóbbi években főleg festő munkákat vállalt, amit megszeretett.
Olyannyira, hogy 30 év után iskolapadba ült, és sikeresen letette a
szakmunkásvizsgát, és stabil munkahelyen dolgozik.
Józsefet festő- és
tapétázó eszközök beszerzésében segítette az a 24 önzetlen adományozó, akik 67.100 forintot adtak össze, így József plusz
munkákat is tud vállalni, amiből esélye van kikerülni a hajléktalanságból. Sokáig úgy tűnt, hogy
célja hamarosan megvalósulhat, azonban súlyos baleset érte, mert munka közben
agyvérzést kapott, és egyik lába lebénult. Az elmúlt hónapok ezért a
felépülésről szóltak, szerencsére a rehabilitációs kezelések mellett József
egészségi állapota teljesen helyreállt. Így januárban újra munkába tudott állni
festőként, és magán-megrendeléseit is teljesíteni tudja a program keretében
vett eszközökkel. A munkában bekövetkezett kényszerű szünet miatt az önálló
lakhatás egyelőre terv maradt, de József jó úton van ahhoz, hogy hamarosan
kiköltözzön a hajléktalanszállóról.
- József adománygyűjtő kampányának oldala
- Bemutatkozó film Józsefről
- Blogunkban itt követhető József története
Mariann műkörömépítő tanfolyamra kezdett járni
Mariann 32 éves, családos fiatalasszony, férjével és három iskolás fiával él. Mindkét szülő vidéki, sokgyerekes családban nőtt fel. A 8. osztály elvégzése után mindketten gyorsan munkába álltak. Mariann a gyerekek születése előtt takarító, majd konyhai kisegítő volt, legutóbb, mikor a legkisebb fiúk is bölcsődébe kezdett járni, egy cukrászdában vállalt munkát.
A családnak saját jogú lakhatása sosem volt. Sokáig egy tolnai kisvárosban béreltek házat, majd két éve a jobb munkalehetőségek reményében Budapesten próbáltak szerencsét. Itt albérletek után Mariann szüleihez, majd családok átmeneti otthonába költöztek.
Mariannt 38-an támogatták összesen 161.300 forinttal abban, hogy kitanulhassa a műkörömépítő szakmát, dolgozhasson és a család el tudja hagyni az intézményrendszert. Mariann lelkesen készült a tanfolyamkezdésre, de az a tervezett időpontban nem indult el, ezért takarítói állást vállalt, hogy ezzel is közelebb kerüljön tervei megvalósításához. Közben nagy öröm érte a családot: sikeresen pályáztak egy önkormányzati lakás bérleti jogára, így lakhatási helyzetük végre stabilizálódott. Az önálló lakhatás ugyanakkor a korábbinál nagyobb anyagi terhet is rótt a családra, ezért Mariann ugyan elkezdte a műkörömépítő tanfolyamot, de amikor munkahelyén végre teljes munkaidejű állást ajánlottak részére, inkább élt a lehetőséggel, és főállásban kezdett dolgozni. A tanulást a munka és a 3 gyermek ellátása mellett nem folytatta, a kiköltözést követően szociális munkásával is megszakadt kapcsolata. Miután Mariann a számára gyűjtött adományokat csak részben használta fel, a megmaradt támogatást más hajléktalan pályázati nyertesünk programjának megvalósítására és szociális munkásának díjazására fordítjuk.
Mariann 32 éves, családos fiatalasszony, férjével és három iskolás fiával él. Mindkét szülő vidéki, sokgyerekes családban nőtt fel. A 8. osztály elvégzése után mindketten gyorsan munkába álltak. Mariann a gyerekek születése előtt takarító, majd konyhai kisegítő volt, legutóbb, mikor a legkisebb fiúk is bölcsődébe kezdett járni, egy cukrászdában vállalt munkát.
A családnak saját jogú lakhatása sosem volt. Sokáig egy tolnai kisvárosban béreltek házat, majd két éve a jobb munkalehetőségek reményében Budapesten próbáltak szerencsét. Itt albérletek után Mariann szüleihez, majd családok átmeneti otthonába költöztek.
Mariannt 38-an támogatták összesen 161.300 forinttal abban, hogy kitanulhassa a műkörömépítő szakmát, dolgozhasson és a család el tudja hagyni az intézményrendszert. Mariann lelkesen készült a tanfolyamkezdésre, de az a tervezett időpontban nem indult el, ezért takarítói állást vállalt, hogy ezzel is közelebb kerüljön tervei megvalósításához. Közben nagy öröm érte a családot: sikeresen pályáztak egy önkormányzati lakás bérleti jogára, így lakhatási helyzetük végre stabilizálódott. Az önálló lakhatás ugyanakkor a korábbinál nagyobb anyagi terhet is rótt a családra, ezért Mariann ugyan elkezdte a műkörömépítő tanfolyamot, de amikor munkahelyén végre teljes munkaidejű állást ajánlottak részére, inkább élt a lehetőséggel, és főállásban kezdett dolgozni. A tanulást a munka és a 3 gyermek ellátása mellett nem folytatta, a kiköltözést követően szociális munkásával is megszakadt kapcsolata. Miután Mariann a számára gyűjtött adományokat csak részben használta fel, a megmaradt támogatást más hajléktalan pályázati nyertesünk programjának megvalósítására és szociális munkásának díjazására fordítjuk.
- Mariann adománygyűjtő kampányának oldala
- Bemutatkozó film Mariannról
- Blogunkban itt követhető Mariann története
Jani targoncás tanfolyamra kapott támogatást
Jani már kisiskolás korában ládákat pakolt a helyi
zöldségesnél. Kereskedelmi szakiskolát végzett, majd raktárosként helyezkedett
el, diszkontáruházakban kezelte az árukészletet és a beszerzést. Később
beletanult az öntözőrendszerek telepítésébe, majd a mentőszolgálathoz állt be
recepciósnak. Ahogy ő fogalmaz: szerette a pörgést, a folytonos kihívást, új
helyzeteket. Ekkor a nagymamájával élt, akihez még 14 évesen költözött át
szülei súlyosbodó alkoholgondjai miatt. Nagymamája volt az egyetlen, aki nem
ivott a családban, az ő halálával aztán Jani alól is kicsúszott a talaj: idővel
elúszott a fix munka és a végül a lakhatás is. Biztonsági őrként, majd
városligeti bódés árusként próbálta fenntartani magát. Néhány albérleti
próbálkozás után végül éjszakára is a Ligetben maradt egy fűtés nélküli
bódéban. A Menhely Alapítvány Sarokház programjában nem csak lakhatási
lehetőséget kapott, hanem szociális munkás segítségét is, akivel közösen
pályáztak a Van Esély Alapítványhoz targoncavezetői tanfolyam elvégzésének
támogatására.
51 lelkes adományozónak köszönhetjük, hogy összegyűlt a tanfolyamhoz szükséges 159.600 forint. Sajnos a tanfolyam megkezdése előtt Jani egészségi és
mentális állapota súlyosan megromlott, kórházba, majd egy rehabilitációs
intézetbe került, ahol jelenleg is tartózkodik. A választott tanfolyamot így
nem tudta elvégezni, de bízunk benne, hogy megerősödve, és új tervekkel fogja
elhagyni az intézményt. A Janinak gyűjtött adományokat más hajléktalan
pályázati nyertesünk programjának megvalósítására és szociális munkásának
díjazására fordítjuk.
Orsi meg tudja írni szakdolgozatát
Orsi munkás családba született, szülei sokféle anyagi és
lelki problémával küszködtek. 18 éves volt, mikor édesapja meghalt, ezután
szétesett a család. Tehetségének és akaraterejének köszönhetően Orsit felvették
irodalom és pszichológia szakra, az egyetem megkezdése után azonban lelki
egészsége romlani kezdett, betegsége hamarosan lehetetlenné tette a kollégiumi
létet és a tanulás folytatását, hazaköltözött és egyedül élt a villany nélküli
házban. Egy rosszullét során súlyos vonatbaleset érte, elveszítette egyik
alkarját. Élete akkor fordult jobbra, amikor egy civil szervezettől komplex
szakértő segítséget kapott ahhoz, hogy életét rendezze. Munkába állt, és bár
jelenleg hajléktalanszállón él, folytatni tudta az egyetemet
Orsit 48 önzetlen ember támogatta abban, hogy a szükséges 161.300 forint összeadásával egy laptop tulajdonosává válhatott, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy
megírja szakdolgozatát, amit várhatóan tavasszal fog leadni. Orsi élete egyéb
területein is jó úton halad: munkahelyén maximálisan helyt áll, pénzével
takarékosan bánik, rendszeres pszichiátriai és szociális terápiában vesz részt,
emberi kapcsolataira is figyelmet fordít, emellett napi szinten foglalkozik vele,
milyen módon tudná elhagyni a hajléktalanságot.
Vilmos szerszámokat vásárolt
Vilmos hét testvérével egy kisvárosban nőtt fel, szülei
munkásemberek voltak. Édesapja alkoholizmussal küzdött. Az általános után
kertész, majd szakács végzettséget szerző fiú kamaszévei végére maga is az ital
rabjává vált. Vilmos élete gyökeresen megváltozott, amikor egy italozás után
kocsmai verekedésbe keveredett, amely egy ember halálához vezetett. 19 évesen,
a felnőtté válás küszöbén került börtönbe és csak 34 éves korában szabadult. A
börtönévek során felismerte, hogy kamaszkori agresszióját, a veszély állandó
keresését az italnak köszönhette, így szakított az alkohollal, 36 éve teljesen
absztinens. A börtönből szabadulva vált hajléktalanná, majd a budai hegyekben
húzta meg magát, ahol hosszú évek óta egy olcsó bérleményben éli csendes,
természetközeli életét, és a környéken adódó alkalmi munkákból tartja fenn
magát.
Vilmos részére 46 adományozó adott össze 158 ezer forintot olyan
szerszámok beszerzésére, melyekkel ház körüli munkákat tud
végezni lakókörnyezetében. Az adománygyűjtés során külön örömünkre szolgált, hogy tárgyi adományokat – egy fűrészt és
egy kerékpárt – is felajánlottak részére, így az eredetileg a fűrészre szánt
összeget még a hideg időszak előtt kicsi, bérelt háza komfortosítására
fordíthatta folyóvíz bekötésével és szigeteléssel. Szerszámai birtokában fűnyírást,
favágást, kisebb felújításokat vállal, ami biztosítja a létfenntartásához
szükséges anyagi forrást, munkájáról jó visszajelzéseket kap.
János 5 gyerekes roma családból származik, szülei munkás
emberek voltak, korán meghaltak. Bányaipari szakiskolában végzett szinte
közvetlenül a környékbeli bányák bezárása előtt. Több évig sütőiparban
dolgozott, de a 2000-es években már csak építőipari és betanított munkákra
vették fel, és hátrányos helyzete, elsősorban hajléktalansága és roma
származása miatt nem tudott tartósan elhelyezkedni. Hogy növelje esélyeit, János
szívesen képzi magát, a közelmúltban hegesztő képesítést szerzett.
39 lelkes adományozóinknak
köszönhetően János részére összegyűlt 161.300 forint, amiből hegesztő szerszámok megvásárlását tudtuk támogatni,
melyekkel új végzettségének megfelelően kívánt elhelyezkedni. Kitartó
munkakeresésének köszönhetően hamarosan elhelyezkedett főállásban, tapasztalat
híján ugyan még nem a vágyott hegesztő munkakörben, de kereste a lehetőségeket
új szakmája gyakorlására. Sajnos egy váratlan betegség következtében, a
próbaidő alatt felbontották munkaszerződését, ezért jelenleg a Munkaügyi
Központon keresztül próbál új munkahelyet találni, közben közmunkát végez. Készül
arra, hogy ahogy stabil jövedelme lesz, újra önálló lakhatásba, albérletbe
költözzön.
Gabi egy ötgyermekes családba született. Újszülöttként
került állami gondozásba, szüleit és a testvéreit soha nem ismerte. 2 éves
korában csípőficam műtéten esett át, az ezzel kapcsolatos egészségügyi
problémák egész életét végigkísérték. Gabi 15 éves kora óta dolgozik, először
szövőgyárban, majd park- és sírgondozóként temetői munkát vállalt. A
lakásmaffia áldozataként vált hajléktalanná, amikor férje lakását az
árkülönbözet reményében egy kisebbre próbálták cserélni. Gabi csípőprotézisre
szorult, emiatt a temetői munkát is fel kellett adnia. Egy ideig albérletben
laktak, majd a családot teljesen felőrölte a létbizonytalanság. Férjével
elváltak, Gabi jelenleg egy rehabilitációs hajléktalan szállón lakik.
Gabi részére 74-en adtak össze 263.500 forintot egyrészt olyan
szakképzés elvégzésére, mellyel rossz egészségi
állapota mellett is tud munkát vállalni, másrészt a programot kísérő szociális munka fél éves költségeire. Gabi portásként szeretett volna
elhelyezkedni, ehhez személy- és vagyonőri képesítést akart szerezni. Nem
sokkal az adománygyűjtés után Gabi egészségi állapota megromlott, a képzésről
és a tervezett munkáról is kénytelen volt lemondani. Gabi azonban nem adja fel,
jelenleg natúrkozmetikum-készítő tanfolyamra jár, hogy alkalmi munkával tudjon
jövedelemhez jutni.
- Gabi adománygyűjtő kampányának oldala
- Bemutatkozó film Gabiról
- Blogunkban itt követhető Gabi története
Marika egy somogyi faluban született. Az általános iskola
után rögtön munkába állt, a vendéglátásban, majd egy gyárban helyezkedett el. Két
házasságból három gyermeke született. Hajléktalanná akkor vált, amikor második
férjétől – annak erőszakossága miatt – elmenekült, és a fővárosban próbált új
életet kezdeni. Jobb lehetőség híján hajléktalanszállóra került, majd egy
budapesti kórházban helyezkedett el segédápolóként. Az ápolásban Marika nem
csak munkát, de új hivatást és életcélt is talált. Visszaült az iskolapadba is:
elvégezte az egyéves ápolási asszisztensi képzést, azonban a vizsgát nem tudta
letenni.
Marikát 20 adományozónk támogatta összesen 83 ezer forinttal abban, hogy befejezhesse az
ápolási asszisztensi képzést. A sikeres
kampányt nemsokára sikeres vizsga követte. Marika új képesítése birtokában a
korábbinál nagyobb eséllyel tud elhelyezkedni, így minden esélye megvan rá,
hogy maga mögött hagyja a hajléktalanságot is.
Lajost a körülményei hamar felnőtté tették. Bár az iskolát
szerette, 14 éves kora óta dolgozik: játékgyárban, uszodában, bolti eladóként,
építőipari segédmunkásként, néhány éve pedig három műszakban karbantartóként,
emellett beugrós pincéri munkákat is vállal. Feleségével és fél éves
kislányukkal a társadalom perifériáján, egy családok átmeneti otthonában él, ahol
rövid idő alatt kell anyagilag megerősödniük ahhoz, hogy önálló lakhatásba,
albérletbe költözhessenek.
49 önzetlen adományozónknak
köszönhetően 226 ezer forint gyűlt össze, mely egyrészt egy személy-és vagyonőr tanfolyam elvégzésére, másrészt a Lajost segítő szociális munkás fél éves költségeire elegendő. Lajosnak
a tanfolyam elvégzésével több esélye lesz jobban fizető, biztosabb állást találni, ami mellett
családjára is több ideje jutna, és lehetőséget teremtene számukra egy albérlet
fenntartásához.
- Lajos adománygyűjtő kampányának oldala
- Bemutatkozó film Lajosról
- Blogunkban itt követhető Lajos története
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése