Ma délelőtt bő 20 percen keresztül a Mentés
Másként programról volt szó a Klub Rádióban - Para Kovács Imre a Van
Esély részéről Breitner Péterrel, a Zöld Pók soraiból pedig Bihari
Lacival beszélgetett. Az adásrész az alábbi linken meghallgatható, a "2.
rész (10.28.58)" szakasz kattintásával.
http://www.klubradio.hu/index.php?id=223
2013. december 16., hétfő
2013. december 11., szerda
Közösségi Főzés
A Van Esély és a Zöld Pók Alapítvány szerettettel vár minden kedves érdeklődőt e héten vasárnap, azaz december 15-én, 11:30-tól koradélutánig a Szimpla Kert termelői piacán megrendezendő közösségi főzésére.
A menüt - téli káposztalevest, és zöldséges csirkeragut - az alapítványok munkatársai készítik.
A szabadárasan megvásárolható ebéd teljes bevétele a Mentés másként programban kerül felhasználásra.
2013. december 8., vasárnap
Riportfilm - előzetes
11 óra alatt közadakozásból összegyűlt az adomány
Péter továbbtanulására, ami megmentheti a hajléktalanságtól. Tehát sokan közülünk
toleránsabbak a hajléktalansággal, mint pl. azok a döntéshozóink, akik
szankciókat léptettek életbe az utcán élőkel szemben. Köszönjük! A gyűjtést
nemcsak Péter miatt indítottuk, hanem szerettünk volna közben elmondani valamit. Magyarországon közel 3 millió
embernek vannak lakhatási problémái. Erre több európai országnak sikerült
megoldást találnia. Ahhoz, hogy nálunk is megtörténjen, először minél
többünknek meg kell értenie, hogy mi van.
És miért ne sikerülhetne ez egy olyan országban, ahol 11 óra alatt 49 ember összedob 150 ezer forintot egy ismeretlen, bajba került srácnak. Részlet az erről készülő videóból.
És miért ne sikerülhetne ez egy olyan országban, ahol 11 óra alatt 49 ember összedob 150 ezer forintot egy ismeretlen, bajba került srácnak. Részlet az erről készülő videóból.
A Mentés Másként Programról - Egy állásfoglalás a hajléktalanság ellen, de a hajléktalan emberek mellett
Újszerű kísérletbe fogunk, amelynek
keretében közvetlenül összekötjük egy-egy hajléktalan ügyfelünk kiútkeresési
tervét az adományozói szándékokkal. A Van Esély Alapítvány pályázati
felhívásban keresett hajléktalan embereket és velük dolgozó szociális
munkásokat, akik hajlandóak részt venni a programunkban. A nyertesek számára
lehetővé tesszük, hogy kisfilmben személyesen mondják el terveiket, amelyeknek
támogatását a magánadományozási szándékokra és hajlandóságra bízzuk.
Ha
– és egyben reményeink szerint – összegyűlik a számukra szükséges összeg, akkor
annak felhasználása a Van Esély alapítványnál szokott módon, a korábban már
említett háromoldalú együttműködés keretei között fog megtörténni. Ezen felül
azt is vállaljuk, hogy az adományozóink (mint bármilyen pályázat finanszírozói)
rendszeres (e-mailes, vagy kérés esetén személyes) tájékoztatást kapnak az
adott ügyfeleink helyzetéről, illetve az összegyűjtött pénz felhasználásáról.
A
hajléktalan élethelyzet rengeteg előre látható és számos előre nem látható
bizonytalansággal jár, éppen ezért garanciát nem mellékelhetünk a
programjainkhoz. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban azt mutatták meg, hogy
nyertesnek ítélt programjaink túlnyomó többsége (kb. 80%-a) – köszönhetően az
alaposan végiggondolt terveknek, és az intenzív támogatásnak – sikeresen zárul.
Az
adománygyűjtés egyben szemléletformáló program is
Az
adománygyűjtést egyben egy szemléletformáló program részének is szánjuk, amely
arra mutat rá, hogy a hajléktalanság nem deviancia, hanem a nélkülözés egyik
szélsőséges formája, a hajléktalanság megoldása éppen ezért nem a büntetés,
hanem a társadalmi összefogás.
A mai
Magyarországon a hétköznapokban érzékelhető (közterületi) hajléktanság csak a
jéghegy csúcsa. A néhányezer fős,
utcán élő hajléktalan ember mögött ugyanis egy pártízezer fős, a hétköznapi ember számára már láthatatlan,
intézményekben, vagy máshol befogadottként élő hajléktalan ember áll. De a sornak
itt még nincs vége. A hajléktalan emberek ugyanis többnyire abból a sokszázezer fős, komoly lakhatási
nehézséggel küzdő csoportból kerülnek ki, amelynek tagjai éppen a rezsitartozás
felhalmozódásával, hitel-eladósodással, vagy csak éppen munkanélküliséggel
küzdenek napról napra. Mindezek az emberek pedig annak a néhánymilliós tömegnek részei, akik ugyan viszonylagos lakhatási
biztonságban, de nem megfelelő: kicsi, zsúfolt, rossz állapotú, egészségtelen
körülményeket jelentő lakásban élnek.
Aki
képes, mer, hajlandó az orránál tovább látni az tudja, hogy az imént felsorolt
csoportok létezése szorosan összefügg egymással, azaz a hajléktalanság mélyen
gyökerező és széles tömegeket érintő társadalmi problémák eredménye. Mélységes
tévedés, hogy e társadalmi problémákon egy jottányit is változtathat a tünetek
hordozóinak (azaz a hajléktalan emberek) megbüntetése.
A
szemléletformáló program részeként elkészül egy harmadik kisfilm is, amely
hajléktalan emberek és szakemberek megszólaltatásával a hajléktalanság, azon
belül is elsősorban a lakásszegénység témájával foglalkozik.
A
filmben megszólalnak a program harmadik együttműködő partnerének, a Város Mindenkié Csoport tagjai is, amely elsősorban a hajléktalan
emberek társadalmi elfogadottságáért, illetve a probléma rendszerszintű
megoldásáért küzd.
A
program a Norvég Civil Támogatási alap segítségével valósul meg.
Háttérinformációk:
A
Van Esély Alapítvány több mint tíz
éve dolgozik azon, hogy hajléktalan emberek megtalálják a kiutat szorongató
élethelyzetükből. Nem hiszünk a futószalag-megoldásokban, abban azonban igen,
hogy minden ember sorsa egyedi, és hogy ez az egyediség minden esetben egyedi
tehetségeket, képességeket is jelent. Ezek azok a képességek, amelyek
lehetőséget nyújthatnak arra, hogy a hajléktalanság nehéz élethelyzetéből is ki
lehessen lépni. Ehhez egyénre szabott, intenzív támogatásra van szükség, de
bármilyen jó és szakszerű is legyen a segítségnyújtás, a kiutat jelentő munka
oroszlánrészét maga a hajléktalan ember végzi el. Alapítványunk legfontosabb
feladatának tartjuk, hogy segítsünk megtalálni a helyzet kulcsát: az egyénben
rejlő, mozgósítható erőforrásokat, illetve az adott helyzetben hátráltató,
visszatartó erőket. A hajléktalan emberek élethelyzete legtöbbször olyan, mint
egy ördöglakat: ránézésre ugyan reménytelenül bonyolult, mégis tudjuk, hogy van
megoldás.
Módszereinket
– kisebb-nagyobb lépésekben – mindig továbbfejlesztjük, munkánk néhány
sarokpontja azonban már egy évtizede változatlan. Munkánk alapköve, hogy
pályázati keretek között várunk olyan egyénre szabott megoldási terveket,
amelyeket a hajléktalan ember és a vele dolgozó szociális munkás vagy segítő
közösen gondolt ki. Nem gondolkozunk előzetes megoldási mintákban, de mindig
konkrét, lépésről-lépésre, reálisan átgondolt terveket várunk. Ezek a tervek
legtöbbször valamilyen képzés megszerzésével, vagy munkaeszköz megvásárlásával
függenek össze. Ha ezeket a terveket életszerűnek, megvalósíthatónak, és
valóban előrevivőnek látjuk, a végrehajtásukhoz szükséges (általában 100 ezer forint
körüli) összeget ajánlunk fel a nyerteseknek, és háromoldalú szerződést kötünk,
amelynek résztvevői az adott hajléktalan ember, a segítője és a Van Esély
Alapítvány. Ezután egy féléves intenzív együttműködés indul, amelyben az imént
felsorolt résztvevők mindegyike azon dolgozik, hogy a nyertes program sikeres
legyen.
Pénzbeli
támogatásunkat az adott hajléktalan ember életébe befektetett olyan tőkének
tekintjük, amely aztán majd számára további megélhetési lehetőséget jelent, és
várhatóan elindítja őt az anyagi és identitásbéli emelkedés útján. Büszkék
vagyunk arra, hogy hajléktalan embereket segíthetünk az adófizetői oldalra
állni: a munkához jutott emberek nem, vagy kevésbé szorulnak rá a szociális
juttatásokra.
A
Zöld Pók Alapítvány
nonprofit médiaműhely. Civil szervezetek és hátrányos helyzetű csoportok
kommunikációját támogatja. A kisfilmkészítésben, internetes kommunikációban
való jártassága szociális érzékenységgel párosul és ez egy olyan ritka keverék,
amellyel széles társadalmi csoportokat képes megszólítani.
Hogyan dolgozik a Van Esély Alapítvány?
A Van Esély Alapítvány forrásaitól függően, de
jellemzően évente két alkalommal ír ki pályázatot hajléktalan emberek és
segítőik számára.
Mi lehet a pályázat célja? Tudatos
döntés a részünkről, hogy nem határozzuk meg közelebbről a pályázat tárgyát,
mindössze azt várjuk, hogy a megpályázott cél egy olyan beruházás legyen,
mellyel a pályázó megkísérelheti a hajléktalanságból való kilépést. Legtöbbször
ez valamilyen munkaeszköz, képzési vagy oktatási program, de mindenképp olyan
befektetés, melynek segítségével a pályázó hajléktalan saját maga dolgozhat
sorsa jobbra fordításáért. Segély jellegű, tehát a megélhetést célzó támogatást
alapítványunk nem folyósít.
Kit tekintünk hajléktalannak? Azokat
az embereket tartjuk hajléktalannak, akik lakhatásukat nem képesek önerőből
fenntartani és ezért valamilyen szociális intézménybe, vagy szívességi
lakhatásba kényszerülnek. A hajléktalan emberek túlnyomó többsége (nagyjából:
2/3) nem az utcán él, hanem lakik, de legalább is megszáll valahol (hajléktalanszállón,
rokonoknál/ismerősöknél, befogadottként, vagy térítés ellenében – közös
mindnyájukban, hogy lakhatásuk biztonsága felett nem rendelkeznek).
Ki a segítő? Magát a
pályázatot egy segítő írja meg és adja be, aki az esetek többségében egy olyan
szociális munkás, akivel a pályázó intézményes lakhatása, vagy másféle
szociális ellátása során került kapcsolatba, de találkoztunk már tanárral,
pártfogó felügyelővel, vagy önkéntes segítővel is pályázatink során. Lényeges
elem és megfogalmazott elvárás viszont, hogy a segítő olyan ember legyen,
akiben bízik az ügyfele, és akivel szívesen dolgozik együtt a program fél éve
során.
Hogy zajlik a pályáztatás? Pályázati
kiírásainkra a hajléktalan ember történetének részletes leírását, valamint
cselekvési-, és gazdasági tervet kérünk pályázóinktól. Az esetleírásra azért
van szükségünk, hogy meg tudjuk ítélni a választott cél, ill. a program
személyre szabottságát és életszerűségét. A cselekvési- és gazdasági terv
mentén a program megvalósíthatóságát vizsgáljuk. A pályázatokat az alapítvány
szakmai kuratóriuma bírálja el. Nyerteseinkkel háromoldalú szerződést
(támogatott / segítő / alapítvány) kötünk.
Mit tartalmaz a támogatás?
Pályázó hajléktalan ügyfeleink jellemzően 100 ezer forint értékben kapnak
segítséget a leírt célok megvalósítására. Alapelvünk, hogy a pályázó
hajléktalan ember felelős partner a
programban, így fontosnak tartjuk, hogy a pénzbeli támogatás is lehetőség
szerint magának a támogatottnak a számlájára érkezzen, s így ő maga is
tevőleges részese legyen a felhasználás és az elszámolás feladatainak.
Mindenféle változás, változtatás
nehéz dolog. Ezért a programnak nagyon fontos eleme a segítő és az ügyfele
közötti intenzív támogató kapcsolat is.
Ennek keretében a támogató szakember rendszeres segítő beszélgetéseket
folytat ügyfelével, amelynek fő célja az önbizalom és a változtatás iránti
elköteleződés megerősítése, illetve az ezeket akadályozó lelki, vagy más
hátterű tényezők feloldása.
Alapítványunk mindehhez szakmai
háttértámogatást nyújt.
Mi történik a program során? A programoknak féléves időkeretet szabunk. Ennek
elején megtörténik a célzott beruházás, amelynek többnyire már a következő
hónapokban látszik az eredménye, valamilyen életmódváltozás: munkába állás,
iskolába járás, a családi kapcsolatok javulása, kiköltözés az intézményből,
vagy némi anyagi gyarapodás. Ahány ember, annyiféle út, amely azonban soha nem
független az ügyfelünk önképének javulásától! A résztevő segítők nemcsak az
ügyfelükkel, hanem az alapítvánnyal is mindvégig kapcsolatban vannak: havonta
beszámolót küldenek a program alakulásáról, illetve három alkalmas
esetmegbeszélő csoporton vesznek részt, a többi nyertes pályázó segítőjével
közösen. Ez a fórum megbízható lehetőséget biztosít a programok során felmerülő
nehézségek és kérdések megbeszélésére. Programunk nem titkolt módszertani célja
az életútközpontú szociális munka elmélyítése, elterjesztése, amelynek egyik
sarokpontja, hogy a segítők életútinterjút készítenek ügyfeleikkel. Ez,
tapasztalatink szerint minden esetben előmozdítja a segítők és támogatottjaik
kapcsolatát, és a konkrét programok sikerét.
2013. december 7., szombat
Közösségi adománygűjtés Péter számára
Felkerült a világhálóra a Mentés Másként Program első
videója, illetve a NIOK adománygyűjtő oldalán megkezdődött a közösségi gyűjtés pályázónk
Péter számára.
Pályázónk kampányoldala: http://www.adjukossze.hu/kezdemenyezes/Peter
„Ha már innen talpra tudok állni, akkor további életem során is meg tudom állni a helyemet bárhol” – mondja a 19 éves Péter, aki idén érettségizett, és arra vágyik, hogy egyetemre járhasson. Ahogy sok kortársa, ő is szereti a zenét, és szívesen tölti idejét a barátaival – ki gondolná, hogy csak egy hajszál választja el a hajléktalanságtól?
Péter a családja támogatására nem számíthat: két hónaposan került állami gondozásba, majd örökbefogadó szülőknél élt, ahonnan konfliktusok miatt el kellett jönnie. Most kollégiumban lakhat, amíg tanul. Készül a technikusi vizsgára, és eltökélt abban, hogy tanulással biztosítsa jövőjét: traktorvezetői jogosítványt szeretne szerezni, és emelt szintű érettségit tenni az egyetemre való bekerülés érdekében.
Péter részére a Van Esély Alapítvány keretein belül indítunk
közösségi adománygyűjtést. A Van Esély Alapítványban több mint tíz éve dolgozunk
azon, hogy hajléktalan emberek megtalálják a kiutat szorongató élethelyzetükből.
Nem hiszünk a futószalag-megoldásokban, abban azonban igen, hogy minden ember
sorsa egyedi, és hogy ez az egyediség minden esetben egyedi tehetségeket,
képességeket is jelent. Ezek azok a képességek, amelyek lehetőséget nyújthatnak
arra, hogy a hajléktalanság nehéz élethelyzetéből is ki lehessen lépni.
Alapítványunk feladata, hogy segítsünk megtalálni a helyzet kulcsát: az
egyénben rejlő, mozgósítható erőforrásokat, illetve az adott helyzetben
hátráltató, visszatartó erőket. A hajléktalan emberek élethelyzete legtöbbször
olyan, mint egy ördöglakat: ránézésre ugyan reménytelenül bonyolult, mégis
tudjuk, hogy van megoldás.
Péternek 150 ezer forint támogatásra van szüksége ahhoz,
hogy előbbre lépjen: 120 ezer forintból traktorvezetői jogosítványt szerezhet,
így szakmához jutva nagyobb eséllyel tud munkába állni, további 30 ezer
forintból pedig az emelt szintű matematika és fizika érettségit teheti le, hogy
tervei szerint egyetemre járhasson. Megköszönjük, ha adományával hozzájárul
Péter terveinek megvalósításához!
Fontosnak tartjuk, hogy támogatóink követhessék adományaik
felhasználását, programunk eredményei ezért nyomon követhetők itt, a
blog-felületünkön.
Fontosnak tartjuk, hogy az adományozók értesüljenek
a pénzük felhasználásának eredményeiről, ezért a program ideje alatt kapcsolatban
maradunk, és e-mailen rendszeresen beszámolunk arról, hogy Péter hol tart
céljai elérésében. Ha szeretne erről tájékoztatást kapni a program 6 hónapja
alatt, kérjük, tüntesse fel e-mail címét is, adománya mellett.
Hogyan nyílik az ördöglakat? Szemezgetés a Van Esély Alapítvány korábbi eseteiből
A Van Esély Alapítvány fennállásának 13 éve alatt több mint 150 hajléktalan, vagy bizonytalan lakhatásban élő embernek segített új erőforrásokat találni, mellyel saját soruk alakítói lehetnek. Az alábbiakban néhány megtörtént eseten keresztül szeretnénk bemutatni, hogy kiket, és mi módon támogatunk – a röviden vázolt történetek azt is jól bemutatják, hogy az élet egyetlen szeletében megtett lépés hogyan képes hatni más területekre, azaz: miként nyitható az elsőre bonyolultnak látszó ördöglakat. Bár alapítványunk sok sikeres programmal büszkélkedhet, a hajléktalanságból való kikerülés nehézségeinek szemléltetésére szeretnénk megosztani részben sikeres, illetve olyan történetet is, ahol nem a tervezettek szerint zárult a program.
Alfréd 49 éves férfi, aki a pályázat beadása idején hajléktalanok átmeneti szállásán lakott. Alfréd válását követően a közös házat feleségére és három gyermekére hagyta, majd albérletekben élt. Alfréd esete tipikus példája a lassú lecsúszásnak: egyre olcsóbb és rosszabb minőségű albérletek váltották egymást, közben egyre gyakrabban ivott többet a kelleténél, végül egy hosszabb munkanélküli időszak alatt nem tudta fizetni albérletét, így lett hajléktalan. Bár korábban sikeres vállalkozásokban dolgozott, Alfréd a pályázat beadásakor utcaseprőként kereste kenyerét, rossz egészségi állapota miatt rendszeresen kiesett a munkából, így alacsony jövedelméből egyik napról a másikra élt. A pályázat célja biztonsági őr tanfolyam elvégzése volt, amit Alfréd sikeresen teljesített. Érdemes kiemelni, hogy Alfréd számára nem pusztán a bizonyítvány megszerzése, hanem az odáig vezető út is fontos muníciót adott: azt a sikerélményt, hogy újra képes tanulni, és kézzel fogható eredményeket produkálni. A program célja volt a stabil és bejelentett munkába állás is, ez azonban a pályázat lezárásáig nem teljesült: ugyan rengeteg önéletrajzot küldött el, és több felvételi beszélgetésen is részt vett, egyelőre – valószínűleg életkora miatt is – nem járt sikerrel. A pályázatnak ezzel együtt fontos eredménye, hogy Alfréd újra elkezdett hinni önmagában, és képessé vált arra, hogy egy nehéz élethelyzetben megújuljon. A féléves program végén ismerőse által egy gondnoki lakásba költözhetett, mely lehetséges, hogy nem hosszú távú lakhatás, de az, hogy önállóan él egy több, mint tíz éves hajléktalan-életút, és összesen három évet meghaladó intézményekben töltött lakhatás után, nagyon fontos eredménye a programnak.
Olivér 26 éves fiatalember, aki a pályázat beadásakor élettársával és féléves kislányával családok átmeneti otthonában lakott, ugyanis korábbi lakóhelyükön olyan zsúfolt és rossz körülmények uralkodtak, hogy a gyámhatóság nem engedte volna születendő gyermeküket hazavinni a lakásba. Olivér egy bizonytalan egzisztenciájú családban nőtt fel, édesapja egy baleset miatt munkanélküli, majd alkoholista lett, így Olivérnek már tizenévesen munkába kellett állnia. Tanulmányait félbehagyta, sőt sokáig nem is kívánkozott vissza az iskolapadba, ezért már a pályázat beadása, a tanulás iránti igény megfogalmazása is nagy előrelépés volt az életében. Olivér egy ideje képzettség nélkül, feketén dolgozott biztonsági őrként, a program célja a biztonsági őr képesítés megszerzése volt, mellyel könnyebben találhat bejelentett munkát, és magasabb jövedelmet is szerezhet. Olivér a képzést a vállaltaknak megfelelően teljesítette, és nagy lelkesedéssel számolt be arról, hogy a bizonyítvány megszerzése hogyan növelte önbizalmát: végre úgy érzi, valaminek a „szakértője” lett, többé nem tanulatlan ember, és könnyebben teremt kapcsolatokat. A szociális munkással kötött megállapodásunkban szerepelt, hogy a képzés teljesítése után Olivér bejelentett, biztos munkahelyet keres magának, de ezt sajnos nem sikerült megvalósítania. Úgy gondoljuk, ezért nem kizárólag Olivér a felelős: a hazai munkaerőpiacon gyakori eset, hogy a fekete munkavégzés sokkal kifizetődőbb, Olivér pedig családja egzisztenciáját tartotta szem előtt akkor, amikor maradt az őt bejelentés nélkül alkalmazó munkahelyen.
Domonkos 60 éves férfi, aki nem hajléktalanellátó intézményen keresztül, hanem egy önkéntes munkára épülő segítő hálózat egyik tagja által került alapítványunk látóterébe. Domonkos számára bőrdíszműves alapanyagok és eszközök megvásárlására nyújtottunk támogatást, amivel – Domonkos életkorából és lehetőségeiből fakadóan – ugyan nem lehetett az önálló egzisztencia megteremtése a közös célkitűzésünk, viszont egy nagyon szép felemelkedéshez, a perifériáról a társadalomba való visszakapaszkodáshoz tudtunk segítséget nyújtani. Domonkos hajléktalanná válása a rendszerváltás éveire tehető, és fokozatosan ment végbe: a korábban a családi vállalkozásban dolgozó férfi házassága ezekben az években romlott meg, a gazdasági és családi, érzelmi problémák egymást erősítetve vezettek a fokozatos anyagi lecsúszáshoz és depresszióhoz, amit Domonkos alkohollal próbált oldani. 10 éve vált először hajléktalanná, ekkor még munkaképes volt, és sikeresen pályázta meg egy önkormányzati lakás bérleti jogát 5 évre, amit az 5 év letelte után viszont nem tudott fenntartani. Menedékhelyre, majd súlyos érrendszeri problémái miatt hajléktalanok kórházába került, és itt kapcsolódott be abba az életvezetési tanfolyamba, mely új erőt adott élete rendezéséhez: segítője beszámolói alapján Domonkosra pár hónap után szinte nem lehetett ráismerni, külsejét rendezte, letette a poharat, és ami a legfontosabb, újra tudott célokat megfogalmazni magának. Ez a cél volt a bőrművesség megtanulása, melyben nagy tehetséget és elkötelezettséget mutatott. Az alapítvány által nyújtott támogatásnak köszönhetően nemcsak fejleszthette tudását, hanem piaci megrendelésekre is elkezdett apróbb bőrtárgyakat készíteni, amiből évek óta először munkajövedelme is származott. Segítőjének köszönhetően standon állíthatta ki bőrdíszműves munkáit egy fővárosi utcai fesztiválon, az élmény, hogy termékeit keresik és értékelik, sokat lendített önértékelésén, önbizalmán is. Bár életkora és egészségi állapota miatt önálló lakhatás kialakítására Domonkosnak kevés esélye van, a program által újra a társadalom hasznos tagjának érezheti magát. A program zárásakor, hosszú gondolkodás után jutott végre arra az elhatározásra, hogy felkeresi felnőtt gyermekeit, akikkel évek óta megszakadt a kapcsolata.
Zsolt 40 éves férfi, aki egyedül neveli két kislányát. Egy kistelepülésen saját házuk volt, de a településrész lezüllött, házuk környéke egyre kevésbé volt biztonságos. Zsolt a házat áron alul értékesítette, melynek árából csak egy kis telket tudott vásárolni máshol, két lányával családok átmeneti otthonába költöztek, miközben két keze munkájával felépített egy apró kis házat. Alapítványunk támogatásával Zsolt, aki lányaival együtt közben beköltözött a házba, önálló egzisztenciát kívánt teremteni családjának háztáji gazdálkodáshoz szükséges állatok, eszközök és takarmány beszerzésével. Lassan azonban kiderült, hogy Zsolt nem elég felkészülten vágott bele a programba: egyrészt időbe telt, míg kitanulta az állattartás fortélyait (a program elején például öreg tyúkokat vásárolt, melyek tojónak alkalmatlanok voltak), másrészt nem sikerült olyan vevőkört kiépítenie, mellyel magasabb jövedelmet tudott volna elérni. A sikertelenségek miatt Zsolt a program közepén lelkileg megzuhant, anyagi problémái miatt kilátástalannak és sikertelennek érezte életét, végül szociális munkása intenzív támogatásából merített új erőt. Zsolt végül csak részben teljesítette vállalásait: az állatokat és a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket beszerezte, azonban a tyúkokból és tojásokból nem tudott olyan mennyiségben eladni, hogy abból biztos jövedelme lett volna, sőt a család anyagi mélypontja idején saját fogyasztásukat is az állományból tudta csak biztosítani. Fontos eredmény viszont, hogy a program időszakában sikerült beilleszkednie a település életébe, állandó munkát kapott az önkormányzatnál, sőt gyermekeknek szóló játékos előadások tartásával ő is elkezdett hozzájárulni a közösség mindennapjaihoz.
Ilonát 2012-ben támogatta alapítványunk, az akkor 42 éves nő négy évvel korábban, albérletből került újszülött kisfiával együtt anyaotthonba, ugyanis lakhatását egyedülálló szülőként nem tudta fenntartani. Ilona korábban konyhai kisegítőként dolgozott, a pályázat célja szakképesítés megszerzése volt annak érdekében, hogy jobb esélyekkel tudjon visszatérni a munkaerőpiacra. Ilona dajkaképző tanfolyam elvégzésére vállalkozott, de kisfia felügyeletét nem tudta megoldani, ezért távoktatásban, on-line hallgatta az órákat. A tanfolyam közben sajnos éppen lejárt az intézményi jogviszonya (az átmeneti bentlakásos intézményekben, mint amilyen az anyaotthon, csak jogszabályban meghatározott ideig, 1 vagy 2 évig lehet lakni), ezért másik intézménybe kellett költöznie, ahol már nem volt biztosított az internetelérés. Alapítványunk filozófiája, hogy a programokban intézményektől független szociális munkát biztosítunk, ezért mentora segíteni tudott neki meghallgatni az órákat, de Ilonának önállóan kellett készülnie a vizsgákra. A tanfolyam végére azonban kiderült, hogy Ilona eltökéltsége mégsem olyan erős: különböző indokokra hivatkozva halasztotta vizsgáit, majd bevallotta, hogy elbizonytalanodott: talán mégsem neki való, hogy szakmaként gyerekekkel foglalkozzon.
Ilona esetében tehát sikertelenül zárult a program, a támogatási összeg visszatérítésére részletfizetési megállapodást kötöttünk. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a program alaposabb előkészítésével akár máshogy is végződhetett volna a történet: mentora nem észlelte időben, hogy Ilonát feltehetően a neki való megfelelési vágy vezérelte, amikor belevágott a képzésbe, alapítványunk pedig on-line tanfolyam elvégzését támogatta, ami nem volt elegendő „húzóerő” Ilona részére. Ha ugyanis egy normál, iskolai csoportkeretek között zajló képzésben vett volna részt, tapasztalataink szerint a csoport megtartó ereje, az új ismeretségek – melyek sokszor legalább olyan fontosak, mint maga a képzésen elsajátítható tudás – hozzájárulhattak volna ahhoz, hogy Ilona befejezze a képzést.
Résztvevő szevezetek: a Van Esély Alapítvány
A
Van Esély Alapítvány több mint tíz éve dolgozik azon, hogy hajléktalan emberek
megtalálják a kiutat szorongató élethelyzetükből. Nem hiszünk a
futószalag-megoldásokban, abban azonban igen, hogy minden ember sorsa egyedi,
és hogy ez az egyediség minden esetben egyedi tehetségeket, képességeket is
jelent. Ezek azok a képességek, amelyek lehetőséget nyújthatnak arra, hogy a
hajléktalanság nehéz élethelyzetéből is ki lehessen lépni. Ehhez egyénre
szabott, intenzív támogatásra van szükség, de bármilyen jó és szakszerű is legyen
a segítségnyújtás, a kiutat jelentő munka oroszlánrészét maga a hajléktalan
ember végzi el. Alapítványunk legfontosabb feladatának tartjuk, hogy segítsünk
megtalálni a helyzet kulcsát: az egyénben rejlő, mozgósítható erőforrásokat,
illetve az adott helyzetben hátráltató, visszatartó erőket. A hajléktalan
emberek élethelyzete legtöbbször olyan, mint egy ördöglakat: ránézésre ugyan reménytelenül
bonyolult, mégis tudjuk, hogy van megoldás.
Módszereinket
– kisebb-nagyobb lépésekben – mindig továbbfejlesztjük, munkánk néhány
sarokpontja azonban már egy évtizede változatlan. Munkánk alapköve, hogy pályázati
keretek között várunk olyan egyénre szabott megoldási terveket, amelyeket a hajléktalan
ember és a vele dolgozó szociális munkás vagy segítő közösen gondolt ki. Nem
gondolkozunk előzetes megoldási mintákban, de mindig konkrét, lépésről-lépésre,
reálisan átgondolt terveket várunk. Ezek a tervek legtöbbször valamilyen képzés
megszerzésével, vagy munkaeszköz megvásárlásával függenek össze. Ha ezeket a terveket
életszerűnek, megvalósíthatónak, és valóban előrevivőnek látjuk, a végrehajtásukhoz
szükséges (általában 100 ezer forint körüli) összeget ajánlunk fel a
nyerteseknek, és háromoldalú szerződést kötünk, amelynek résztvevői az adott
hajléktalan ember, a segítője és a Van Esély Alapítvány. Ezután egy féléves
intenzív együttműködés indul, amelyben az imént felsorolt résztvevők mindegyike
azon dolgozik, hogy a nyertes program sikeres legyen.
Pénzbeli
támogatásunkat az adott hajléktalan ember életébe befektetett olyan tőkének
tekintjük, amely aztán majd számára további megélhetési lehetőséget jelent, és
várhatóan elindítja őt az anyagi és identitásbéli emelkedés útján. Büszkék
vagyunk arra, hogy hajléktalan embereket segíthetünk az adófizetői oldalra
állni: a munkához jutott emberek nem, vagy kevésbé szorulnak rá a szociális
juttatásokra.
Eddigi
munkánk során szűkös hazai és külföldi forrásokból finanszíroztuk a
tevékenységünket, most azonban úgy döntöttünk, hogy egy újszerű kísérletbe
fogunk, amelynek keretében közvetlenül összekötjük egy-egy hajléktalan
ügyfelünk kiútkeresési tervét az adományozói szándékokkal. A szokásos pályázati
eljárásunkban támogathatónak ítélt pályázatok benyújtóinak a Zöld Pók
Alapítvány segítségével adunk lehetőséget arra, hogy egy kisfilmben személyesen
mondják el terveiket, amelyeknek támogatását a magánadományozási szándékokra és
hajlandóságra bízzuk.
Ha
– és egyben reményeink szerint – összegyűlik a számukra szükséges összeg, akkor
annak felhasználása alapítványunknál szokott módon, a korábban már említett
háromoldalú együttműködés keretei között fog megtörténni. Ezen felül azt is
vállaljuk, hogy az adományozóink (mint bármilyen pályázat finanszírozói) rendszeres
(e-mailes, vagy kérés esetén személyes) tájékoztatást kapnak az adott
ügyfeleink helyzetéről, illetve az összegyűjtött pénz felhasználásáról.
A
hajléktalan élethelyzet rengeteg előre látható és számos előre nem látható
bizonytalansággal jár, éppen ezért garanciát nem mellékelhetünk a
programjainkhoz. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban azt mutatták meg, hogy
nyertesnek ítélt programjaink túlnyomó többsége (kb. 80%-a) – köszönhetően az
alaposan végiggondolt terveknek, és az intenzív támogatásnak – sikeresen zárul.
Elérhetőségek:
www.vanesely.hu
https://www.facebook.com/van.alapitvany
Elérhetőségek:
www.vanesely.hu
https://www.facebook.com/van.alapitvany
2013. december 1., vasárnap
Résztvevő szervezetek: A Város Mindenkié Csoport
A Város Mindenkié csoport 2009
augusztusában alakult olyan hajléktalan emberek és szövetségeseik
részvételével, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos
társadalomért.
A csoport célja, hogy lehetőséget teremtsen a hajléktalan embereknek arra, hogy kiálljanak saját méltóságukért és küzdjenek a lakhatáshoz való jogért. Ezért a szervezet minden tevékenységében a hajléktalan emberek vezető szerepet játszanak.
Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a hajléktalan embereket sújtó megbélyegzés ellen küzdjünk, de más kirekesztett csoportokkal is aktívan összefogjunk.
A Város Mindenkié csoport rendszeresen szervez nagyszabású eseményeket, amelyek hozzájárulnak a hajléktalan emberek jogainak védelméhez és érdekeik érvényesítéséhez, valamint a hajléktalanság és a hajléktalan emberek társadalmi megítélésnek megváltoztatásához.
Emellett rendszeresen részt veszünk más, alulról szerveződő és önszerveződő csoportok eseményein.
Folyamatosan megjelenünk a médiában is, hogy változtassunk azon a nézeten, miszerint a hajléktalan emberek tehetetlenek és reménytelenek, illetve hogy megmutassuk, összefogással mi is képesek vagyunk kiállni jogainkért és emberi méltóságunkért.
A csoportnak jelenleg három működő munkacsoportja van.
A Lakhatási munkacsoport célja, hogy felhívja a döntéshozók és az állampolgárok figyelmét azokra az üresen álló budapesti ingatlanokra, amelyek kihasználásával – a megfelelő jogi háttérrel és társadalmi munkával – állandó lakóhelyeket lehetne teremteni a most hajlék nélkül köztereken, szívességi lakáshasználóként vagy hajléktalanszállókon élő embereknek. A munkacsoport többek között küzd a kilakoltatások ellen és a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalásáért.
A Hajléktalan-ellátórendszer munkacsoport célja az érdekvédelem megerősítése és fejlesztése a hajléktalan embereket ellátó intézményekben annak érdekében, hogy a szolgáltatásokat használók aktívan részt vehessenek az őket érintő döntések meghozatalában. Ennek érdekében képzéseket szervezünk érdekvédelmi képviselőknek és szociális munkásoknak, valamint közösségépítő tevékenységet végzünk hajléktalan-ellátó intézményekben.
A Köztér munkacsoport célja a köztereken tartózkodó és azokat használó hajléktalan emberek jogainak védelme. Ennek érdekében köztéri jogi kisokost készítettünk, amit minden utcán élő hajléktalan emberhez szeretnék eljuttatni, valamint Utcajogász néven heti egyszer köztéri jogklinikát működtetünk.
A Város Mindenkié tagjai heti rendszerességgel műsort szerkesztenek a Muzsikus rádióban, amely az első olyan rádióműsor Magyarországon, amelyet teljes mértékben hajléktalan emberek készítenek.
A csoport célja, hogy lehetőséget teremtsen a hajléktalan embereknek arra, hogy kiálljanak saját méltóságukért és küzdjenek a lakhatáshoz való jogért. Ezért a szervezet minden tevékenységében a hajléktalan emberek vezető szerepet játszanak.
Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a hajléktalan embereket sújtó megbélyegzés ellen küzdjünk, de más kirekesztett csoportokkal is aktívan összefogjunk.
A Város Mindenkié csoport rendszeresen szervez nagyszabású eseményeket, amelyek hozzájárulnak a hajléktalan emberek jogainak védelméhez és érdekeik érvényesítéséhez, valamint a hajléktalanság és a hajléktalan emberek társadalmi megítélésnek megváltoztatásához.
Emellett rendszeresen részt veszünk más, alulról szerveződő és önszerveződő csoportok eseményein.
Folyamatosan megjelenünk a médiában is, hogy változtassunk azon a nézeten, miszerint a hajléktalan emberek tehetetlenek és reménytelenek, illetve hogy megmutassuk, összefogással mi is képesek vagyunk kiállni jogainkért és emberi méltóságunkért.
A csoportnak jelenleg három működő munkacsoportja van.
A Lakhatási munkacsoport célja, hogy felhívja a döntéshozók és az állampolgárok figyelmét azokra az üresen álló budapesti ingatlanokra, amelyek kihasználásával – a megfelelő jogi háttérrel és társadalmi munkával – állandó lakóhelyeket lehetne teremteni a most hajlék nélkül köztereken, szívességi lakáshasználóként vagy hajléktalanszállókon élő embereknek. A munkacsoport többek között küzd a kilakoltatások ellen és a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalásáért.
A Hajléktalan-ellátórendszer munkacsoport célja az érdekvédelem megerősítése és fejlesztése a hajléktalan embereket ellátó intézményekben annak érdekében, hogy a szolgáltatásokat használók aktívan részt vehessenek az őket érintő döntések meghozatalában. Ennek érdekében képzéseket szervezünk érdekvédelmi képviselőknek és szociális munkásoknak, valamint közösségépítő tevékenységet végzünk hajléktalan-ellátó intézményekben.
A Köztér munkacsoport célja a köztereken tartózkodó és azokat használó hajléktalan emberek jogainak védelme. Ennek érdekében köztéri jogi kisokost készítettünk, amit minden utcán élő hajléktalan emberhez szeretnék eljuttatni, valamint Utcajogász néven heti egyszer köztéri jogklinikát működtetünk.
A Város Mindenkié tagjai heti rendszerességgel műsort szerkesztenek a Muzsikus rádióban, amely az első olyan rádióműsor Magyarországon, amelyet teljes mértékben hajléktalan emberek készítenek.
Elérhetőségek, linkek:
http://avarosmindenkie.blog.hu/
https://www.facebook.com/AVarosMindenkie
http://utcajogasz.blog.hu/
Résztvevő szervezetek: a Zöld Pók Alapítvány
A Zöld Pók Alapítvány nonprofit médiaműhely.
Civil szervezetek és hátrányos helyzetű csoportok kommunikációját támogatjuk,
az általuk képviselt ügyekről készítünk könnyen emészthető, népszerű
médiatartalmakat. Igyekszünk összhangba hozni a médiakörnyezet elvárásait és a
civil szervezetek érdekeit, és így olyan üzeneteket állítunk elő, amelyek sok
emberhez jutnak el, miközben a fenntarthatóság, a szolidaritás és a társadalmi
igazságosság szempontjait szolgálják. Hírportálokkal, helyi televíziókkal és
civil hálózatokkal működünk együtt, valamint a közösségi médiát használjuk.
Partnereink között hátrányos helyzetű és
kirekesztett tanulókat befogadó iskola, élhető és fenntartható helyi
megoldásokat tanító közösség, hajléktalan embereket felkaroló szervezet éppúgy
található, mint fogyasztóvédő vagy környezetvédő szervezet.
Az elmúlt évben főbb partnereink voltak:
Greenpeace Magyarország, Artemisszió Alapítvány, Burattino Iskolaalapítvány,
Lámpás 92 Alapítvány, Unruhe Stiftung, Ökoszolgálat, Open Society Foundation.
A Zöld Pók egyszerre igyekszik együttműködni
olyan szervezetekkel, amelyeknek a fókuszában a fenntarthatóság és a
környezetvédelem áll, valamint olyanokkal, amelyek a társadalmi
egyenlőtlenségek vagy az előítéletek ellen küzdenek. Az a meggyőződés vezet
bennünket, hogy ezek a problémák ugyanazokból a gyökerekből erednek, és a
megoldásukhoz éppen az a felismerés szükséges, hogy csak az a jó megoldás, ha
minden érintett szempontjai érvényesülnek.
Elérhetőségek, linkek:
http://lmv.hu/zoldpok
http://www.youtube.com/user/zpokvideo
https://hu-hu.facebook.com/zoldpok
Elérhetőségek, linkek:
http://lmv.hu/zoldpok
http://www.youtube.com/user/zpokvideo
https://hu-hu.facebook.com/zoldpok
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)